A szexualitás témája tabuként a gyermekekkel történő kommunikációban fontos helyet foglal el. A gyermekek érdeklődése legtöbbször már nagyon korán a szexualitás körül forog.  Felmérések szerint a 13-14 évesek 50%-a rendelkezik szexuális tapasztalattal, illetve a 15 évesek nagy része már szexuális életet él. Ezek az adatok arra a következtetésre mutatnak, hogy a szexuális felvilágosítást nem lehet elég korán elkezdeni. A 21. században már felesleges a nagy felvilágosító beszélgetésekre várni szülőként, s azon mélázni, hogy mikor jön el a megfelelő idő, vagy a középiskolás oktatóknak azon tűnődni, hogy a tizenéves gyermekeknek vajon az érettségi közeledtével meg merjenek-e mutatni egy gumióvszert. Nem azon kell mérlegelnünk, hogy mikor legyen ez a bizonyos beszélgetés, hanem folyamat orientáltan illene gondolkodnunk. A felvilágosítás folyamatát már a kora gyermekkorban, az óvodában illene elkezdeni a gyermek érettségének, korának és fejlődésének megfelelően.

A gyermekek kíváncsisága már ideje korán elkezdődik azokkal a kérdésekkel, hogy miért néz ki máshogy egy fiú és egy lány, az apa és az anya, a mami és a papi, vagy éppen miért néz ki máshogy az ellenkező nemű egyedek nemi szerve. Emellett minden gyermeket legjobban az a kérdés foglalkoztatja, hogyan születik a kisbaba, a kistestvérüket „ki hozta”. A kérdések hallatán a felnőtteket leginkább aggasztó probléma első lépcsője következik, a ki és hogyan válaszoljon, ugyanis létfontosságú a gyermek fejlődését tekintve, hogy mit és milyen módon reagálunk. Természetesen a leghelyesebb megoldás az lenne, ha a szülő „válaszolna” a bizalmi atmoszféra kialakulása érdekében, de sajnos nem mindenki elég rátermett erre a feladatra. Ha a gyermek a szüleivel megbeszélhetné a kényes kérdéseket tabuk nélkül, s használható, nyílt, világos és valódi válaszokat kapna, felkészülten lépkedhetne a felvilágosítás lépcsőin arra a fokra, amikor egyedül fel tudja térképezni az adott helyzetet, illetve önmaga tud dönteni szexuális életéről.

A szexuális felvilágosítást a szülők a „még túl fiatal vagy hozzá” mondatra hivatkozva a legtöbb esetben addig húzzák-halasztják, hogy a feladat a pedagógusra hárul, aki az óvodás-iskolás tanítás keretei között szintén nem igazán talál időt és alkalmat erre a megbízásra. A felvilágosítás általában a szerencsésebb intézményekben az általános iskola végén, de leginkább a középiskolában kezdődik, sajnos abban a korban, amikor a fiatalok már réges-régen megkezdték szexuális életüket. Felmerül a kérdés, hogy mégis honnan szerezhetnek tudomást a gyerekek a szexuális életről, technikákról. Leginkább egy idősebb barát szokta végrehajtani a „beavatást”, de a multimédiás eszközök, az internet és televízió már ideje korán betekintést enged olyan dimenziókba, ahol a gyermekek téves információkkal és tapasztalatokkal gazdagodnak.

A helyesen felvilágosított tinédzserek határozottan és félelmek nélkül élhetik meg szexualitásukat, párkapcsolatukat, társas életüket. Tisztában lesznek a szexuális élet örömeivel, de árnyoldalával is. Tudni fognak a lehetséges veszélyekről, a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségek megelőzéséről. A különböző országok teljesen eltérően kezelik a szexuális felvilágosítás kérdését, ezért lehetséges az, hogy annyira megoszlik a tinédzser terhességek száma az egyes régiókban. A legfejlődőbb tendenciát Hollandiában figyelhetjük meg, ahol már az óvodás korban elkezdik a nemi szerepek megvilágítását, illetve létezik egy intézmény azokra az esetekre, amikor szexuális zaklatás vagy agresszió éri a gyerekeket, és a kínos rendőrségi szobáktól távol, csendes és nyugodt környezetben beszélhetik meg egy szakemberrel az esetet.

Szexuális nevelés korosztályra lebontva

Amikor egy gyermekkel a szexről beszélünk, minden esetben meg kell róla győződnünk, hogy a korának megfelelő-e a párbeszéd. A fiatal gyerekek rendkívülien érdeklődnek a terhesség és babák iránt, ezért fontos, hogy ne fedjük le egyszerre az összes lehetséges kérdést és választ, mindenképpen jellemezzen egy folyamatot korának megfelelően a tájékoztatás.

Egy-két évesen…

A kisgyermek számára lehetővé kell tenni, hogy a testrészek nevét megismerje, beleértve a nemi szervekét is. Egy kétéves gyermek különbséget tudjon tenni férfi és nő között, illetve általában tisztában legyen vele, hogy az adott ember férfi, vagy nő.

Kettő és öt év között…

            A kora gyermekkorban meg kell értetni a gyerekekkel a reprodukció folyamatát, hogy a férfi és nőből hogyan lesz a baba, illetve a baba a nő méhében növekszik. Meg kell érteniük a gyermekeknek, hogy a saját testüket birtokolják, a többi ember is rendelkezik saját testtel, illetve minden ember különböző. Fontos megtanulniuk, hogy egy kapcsolatot érzelmek irányítanak, s a szülők között érzelmi közösség áll fenn, ennélfogva kialakuljon egy bizalmi légkör, amelyben biztonságban érezhetik magukat.

Öt és nyolc év között…

            A közeli gyermekkorban az alapvető ismeretek elsajátítása szükséges, hogy léteznek emberek, akik heteroszexuálisak, biszexuálisak, vagy homoszexuálisak, illetve megismerjék a szexualitás szerepét egy kapcsolatban. A gyermeknek ebben a korban már ismernie kell az alapvető társadalmi konvenciókat, mint a magánélet, meztelenség, és mások tisztelete a kapcsolatban. A gyermekeknek meg kell tanítani azokat az alapokat, amiket tapasztalhatnak a pubertáskori fejlődés következtében. Az emberi szaporodásról való tájékoztatás ismereteit bővíteni kell, ami már a szexuális együttlétet is magában foglalja.

Nyolc és tizenkét év között…

            Elérkezett az ideje beszélni a biztonságos szexről, a fogamzásgátlásról, és ezen módszerek helyes alkalmazásáról. Meg kell értetni a kiskamaszokkal, hogy mitől válik jóvá, illetve rosszá egy kapcsolat. Továbbá lényeges aspektus a médiában ábrázolt szexualitás kifejezésének megítélése, függetlenül attól, hogy reális, vagy sem, igaz, vagy hamis, pozitív, vagy negatív.

Tizenhárom és tizennyolc és között…

            A tinédzserek már privát életet folytatnak, azonban ha a szülők a kora gyermekkortól elkezdik a megfelelő tájékoztatást, növelhetik annak esélyét, hogy a szülőket a veszélyes és váratlan helyzetekben beavatják, illetve a kommunikáció egyáltalán kialakul gyermek és szülő között.

Miért a szülő beszéljen a gyermekkel és hogyan?

A szexről való érdeklődés természetes lépés, hogy egy gyermek megismerje a szervezetében zajló folyamatokat. A szexuális nevelés segít a gyermekeknek helyesen megítélni testükben zajló folyamatokat, illetve azt is, hogyan értékeljék saját testüket. A gyermek első kérdései után egy nyílt kommunikáció kezdődik, mely nagyon lényeges a gyermek és szülő számára egyaránt. Vizsgálatok igazolják, hogy ezáltal nagyobb valószínűséggel fognak beszélni a kapcsolataik alakulásáról, az esetleges későbbi drog, alkohol problémákról, vagy a depresszióról. A kora gyermekkori szexuális nevelés megelőzi a kamaszkorban folytatott indirekt, kellemetlen és zavaró beszélgetést, amikor a szülő ott és azonnal akarja tájékoztatni a kamaszt azokról a kérdésekről, amelyet már a barátaival régen megvitatott, illetve a félretájékoztatás lehetőségét is kizárja. Ezek a beszélgetések leegyszerűsítik a folyamatot, illetve megelőzik azt, hogy egyik nap a tinédzser egy nem kívánt terhességgel állítson haza. A szexuális felvilágosítás emellett a családi értékek elültetésében is fontos szerepet játszik. Ha a gyermek a szülőtől nem szerez releváns információkat, tudnunk kell, hogy máshonnan fog forráshoz jutni, ami a legtöbb esetben káros lehet fejlődésére nézve. A média bár tele van szexualitással, nem megfelelően ábrázolja azt, az érzelmi kötődést szinte kizárja, és a szexuális kapcsolatokat nem reálisan tünteti fel. De vajon szülőként hogyan adjam át az információkat a gyermekemnek?  Először is mindig képzeljük magunkat a gyermek helyébe, majd a korának megfelelő válaszokat igyekezzünk adni a kérdésekre, ami azt jelenti, hogy olyan kérdésekre válaszoljunk, melyeket kérdeztek, felesleges információkkal ne terheljük őket, ne ijesszük el őket semmiképpen se a szexualitástól. Tájékozódni kell minden esetben, hogy mi az, amit már tud a gyermek, hol hallották, illetve milyen téves információkkal rendelkeznek az adott témáról. Fontos az őszinteség is, hiszen a gyermek hamar rájön, hogy a szülő igazat mond-e, s ha ez nem történik meg, a jövőben kevésbé valószínű, hogy a gyermek a szülőhöz fordul egy-egy adott kérdéssel. Több felvilágosító könyv is létezik gyermekek számára korának megfelelően. A legtöbb könyv az idősebb korosztálynak szól, viszont Marie-Claude Monchaux: A sehány éves kislány, illetve Finy Petra: A tesó-ügy című könyve kifejezetten az ovis korosztálynak szól.

Miért éppen az ovis korban kezdődjön a szexuális nevelés?

Felmerül a kérdés, hogy miért az ovis korú gyermeknél kezdjük a felvilágosítást, nem ér-e rá később. Bizonyos történéseknek bizonyos életkorban kell megtörténnie, legyen az a pelenka elhagyása, vagy a gyermek lábra állása, az első szavak kimondása. A tudomány mai állása szerint a gyermek szobatisztaságához az idegrendszer bizonyos fokú érettsége szükséges, előtte teljesen értelmetlen a gyermeket zaklatni a bilivel. Amikor elérkezett az agya erre az érettségi szintre, magától fogja kérni a pelenka elhagyását. A gyermek érdeklődése a másik nem iránt az óvodás korban kezdődik. Eben a korban törvényszerűen kezd el kérdezősködni a hogyan lesz a kistestvér elnevezésű kérdéskör kapcsán, hiszen bele van programozva a gyermekbe ez a szakasz. Freud pszichoszexuális fejlődés modellje szerint az ödipális korban, ami a gyermek háromtól hat évig terjedő időszakára datálható, amikor begyűjti a szükséges információkat környezetéből. Ha ebben az időszakban megfelelő adatokkal abszolvált, akkor következhet a kamaszkor előtti ösztönnyugvás állapota. Ha viszont nem kapta meg a kellő útmutatást, vagy a feladatot másra bíztuk, esetlegesen félreinformálták ovis társai, pedagógusai, akkor nem tud ideálisan átlépni a következő periódusba.

Mit tegyünk? Mit nem szabad tennünk? Mi a jó a gyermeknek ebben a korban?

            A gyermek egészséges önbizalmának erősítése a nemi szerepekben létfontosságú, hiszen még csak korai stádiumban van a viselkedésminták kialakulása. A szemérmességet minden esetben tiszteletben kell tartani. A meztelenség és szégyenlőség érzetet meg kell próbálni könnyedén kezelni. A megszégyenítés tilos, főleg ebben a korban nagyon érzékenyek a nonverbális megnyilvánulásokra. Semmiképpen sem szabad kinevetni, vagy másokkal megosztani a gyermek szerelmi életét. Ha más gyermekek megszégyenítően bánnak is vele, védelmünkbe kell vennünk. A szülői minta jelentőségére is oda kell figyelni. A szülők párkapcsolata jelentős hatással vagy a gyermek fejlődésére. Ha a szülők külön élnek, a gyermek hajlamosabb lesz az együtt élő szülőjével egyfajta póttárs szerepét betölteni. Az anyának nem szabad a társától hiányzó öleléseket a gyermekétől kikényszeríteni. Természetes, hogy egy kislány szerelmesen vonzódik apjához, akinek megfelelően kell kezelnie ezt, hogy a gyermek ezt idővel kinője, illetve képes legyen megtanulni helyén kezelni érzéseit. A megromlott párkapcsolat következtében nem szabad a másik szülőről negatívan beszélni, ha lehetséges a veszekedéseket pedig a gyermek előtt meg kell próbálni a minimálisra csökkenteni.

Talán az egyik legnehezebb és legkínosabb beszélgetések közé tartozik megvitatni a gyermekkel az intimitást, és bevezetni a szexuális élet rejtelmeibe, ugyanakkor mégis szükséges és nagy jelentősége van a gyermek szexuális fejlődésében. A felvilágosító gyermek könyvek nagyban segíthetik munkánkat, ámde nem igazán esik szó bennük érzelmekről, és valódi emberi kapcsolatokról. A kornak megfelelő szexuális felvilágosítás jelentős mértékben befolyásolja a gyermek későbbi reakcióit ezen a területen. Mindig figyelnünk kell arra, hogy a tájékoztatás szakaszosan történjen, és a gyermek életszakaszainak változásával arányosan. Mindig csak a szükséges információkat igyekezzünk átadni, ápoljuk a gyermek önképét, önbecsülését, tanítsuk meg a nyílt kommunikáció előnyeire, a családi kötelékek megőrzésére.